2014.10.31. | nyitólap | honlaptérkép | kedvencek közé | legyen a nyitólapom
magyar Vakok és gyengénlátók verziója
Hírlevél feliratkozás

Keresés

Eseménynaptár
2014 október
H K SZE CS P SZO V
Képeslapküldő
Emlékeztető

2010. április 29., csütörtök 14:00 óra
Magyarszombatfa, Közösségi Ház
/Magyarszombatfa, Gödörházi u. 2./

Markó Sándor: Köszönti a megjelenteket, a 8,5-ik ülésen, és megjegyzi, hogy ilyen hosszú kerek asztallal még egy településen sem találkoztak eddig. Külön köszönti Bozzai Lajos urat, aki a mai nap folyamán az ÁNTSZ-szel kapcsolatban fog elmondani néhány tudnivalót, valamint Laczó László polgármester urat, mint házigazdát. Ez az utolsó ülés, amikor valamelyik peremtelepülésen van az ülés, hiszen a következő utolsó ülés már valószínűleg Őriszentpéteren lesz. Felkéri Laczó László polgármester urat, mutassa be pár szóban a települést.

Laczó László: Jó szívvel veszi, hogy helyszínt adhat ezen ülésnek. Valamit elmondhat a településről, és ehhez nem kell a sajtót hívni segítségül. A településen számos érték található, amelyek közül egyet a jelenlévők szíves figyelmébe ajánl, a Czúgh János emlékszobát, ebben olyan értékek vannak, amelyeknek van szomorú és örvendetes története is. Sajnálatos módon a Czúgh hagyatékot az örökösök között szétosztották. Az egyik örökös itt Magyarszombatfán a házat visszavásárolta. A kerámiák egy része saját tulajdonában voltak, a többit visszaszerezte, némelyiket visszavásárolta és egy emlékszobát rendeztek be. De más értékeket is szívesen ajánl mindenki figyelmébe. Ez a rendezvénysorozat egy munkaforma. Nem akarja eljátszani, hogy mindent tud, ezért a bemutatóhoz egy kiadványt vett segítségül. 2002-ben jelent meg ez a helytörténeti kiadvány Gerencsérek földjén címmel, amelyre nagyon büszke. Az Őrség településeinek története ma már nem ismeretlen, hiszen mindegyikről íródott kiadvány, csak el kell menni a könyvtárba. E kiadvány részletesen tartalmazza Magyarszombatfa történetét (demográfia, közigazgatás, vallás stb.). Valamikor közigazgatásilag Nagymétnek Gödörházához tartozott. Napjainkban tehát Magyarszombatfát Magyarszombatfa, Gödörháza, Nagymétnek hármasa alkotja. Őrállók által lakott települések voltak. A Szent György patak mentén nemcsak ezek a települések voltak jelentősek, hanem Velemér is. Velemér valamikor egyházi központ volt e környéken (katolikus). A történelem állandó változását mutatja, hogy hajdan Velemér volt a legnagyobb lélekszámú település, legkisebb, pedig Magyarszombatfa. Ma, pedig Velemér a legkisebb és Magyarszombatfa a legnagyobb. A honfoglaláskor telepítettek ide őröket Erdélyből, de nemcsak őket, hanem németeket is. A határ közelsége mindig is fontos momentum volt, sajátos életforma alakult ki, meghatározta mindennapjaikat az itt élő embereknek. Ennek igazán 1947 után volt jelentősége. Trianon után elcsatolták, a háborúban vissza, majd Jalta után ismét elcsatolták a szomszédos településeket. Ma Szlovéniában lévő települések nem haragszanak az elcsatolás miatt senkire. A mai Magyarszombatfa két település egyesítéséből jött létre számos változás következtében, gazdasági átalakulás, népességfogyás, lakosság elvándorlása stb. Tehát lecsökkent a települések lélekszáma és összevonásra került sor. 1978-ban Magyarszombatfa lakosság száma 295 fő volt, Gödörházáé 183 fő volt. A mai lakosságszám összesen 278 fő. A település környékén rétek, legelők, a dombok oldalát erdők, gesztenyések, tölgyesek és szőlők borították. Ezek határozták meg a gazdálkodási formát. Az agyagos föld itt van mindenütt az Őrségben. Az itt élők a kisebb tulajdonhányadok miatt, a föld gyenge termőképessége miatt nehezen tudtak megélni, de nagyon leleményesek voltak. Megtalálták a több méter mélyen lévő szürke anyagot. Még 1963-ban is 3-5 méter mélyre ástak le a kerámiagyár részére. Később a felszínhez közelebb lévő sárgaagyagot használták fel. Volt idő, amikor a gyár 180-200 embernek is munkát adott. A fazekasság hagyománya több száz évre nyúlik vissza. A számuk jelentősen lecsökkent napjainkra. Visszaszorult az agyagedények használata, helyüket más anyagok vették át. A felesleget sokszor Zala és Somogy megyébe hordták. A bevétel fele a fuvarost, fele az iparost illette. A település életében fontos szerepet töltött be a kerámiagyár. A privatizáció gyalázatos módon zajlott le, az erdők, termőföldek és a kerámiagyár esetében is. Mindenki utcára került. 50-52 éves emberek kényszerültek nyugdíjba. A termelőszövetkezetek is felbomlottak. A földeket egyesek hiába kapták vissza eszközök hiányában nem tudták megművelni.

A rendszerváltás után volt olyan év, amikor az önkormányzat 25 fő közmunkást alkalmazott. A jövedelmek csökkentek, feszültségek forrása lett.

Az elvándorlások már 1970-es években megkezdődtek. Az őrségi gyerekek számára is lehetőség nyílt, hogy utazzanak, távol az otthontól folytassák tanulmányaikat. Változott a gazdaság kellettek a szakemberek. Az őrségi gyerekek közül sokan már nem tértek vissza szülőfalujukba, családot alapítottak máshol találták meg boldogulásukat. Ma már csak rokonlátogatóba jönnek sokan. Azért egy fiatalt nem lehet büntetni, mert tanulhat, illetve közelebb akar lenni az ellátásokhoz. Ez nem falurombolás. Aki nem tudott itt boldogulni elköltözött, a gyermeklétszám folyamatosan csökkent, csökken, melynek következménye, hogy az iskolák, óvodák összevonásra kerültek. A gyerekeknek el kell járniuk. Valamikor ebbe az iskolába 74 gyerek tanult ma Bajánsenyén az iskolában 6 első osztályos lesz szeptemberben.

1990 után, a tulajdon viszonyok megváltoztak, visszakapták földjeiket az emberek csak az nem volt, amivel megművelik. Eszközök nélkül nem lehet. Szlovéniában más a helyzet ott kialakult hagyománya van a kisgazdaságoknak. Az itteni lakosság nem tőkeerős, nem tud eszközökbe fektetni, így nem tudja művelni, nem keletkezik jövedelme belőle. Ez egy ördögi kör. A 70-es évek közepén élénk volt a közélet (népdalkör, citera együttes stb.)

Lassú talpra állás következet, sokan lettek határőrök, vámosok, eljártak üzemekbe dolgozni, pl. Csesztregre 3 műszakba. 1998-ban végleg bezárt a kerámiagyár. 4 éve indult újra egy zalaegerszegi vegyészmérnök fiatalembernek köszönhetően. Jelenleg 38 embernek adnak munkát. Sikeres pályázatok sorával próbálja a gyárat korszerűsíteni, felújítani. A dolgozók kétharmada helyi, adófizető cég, a helyieket szolgálja. Volt időszak, amikor Pártosfalvához, Velemérhez, Kercaszomorhoz, vagy éppen Bajánsenyéhez (Községi Közös Tanács) tartozott közigazgatásilag. 1993-tól rendelkeznek önálló hivatallal. A katolikusok a veleméri központhoz tartoztak, a reformátusok a Kercaszomori Egyházközösséghez. Napjainkban is a Kercaszomori anyaegyház fogja össze a reformátusokat. Az 1700-as évek közepén volt először iskolája a településnek, a kercaszomori lelkész bátorítása alapján hozták létre. A húszadik században épült iskola a szombatfai falurészen (mai Vadászati Kiállítás épületében), és Velemérnek is volt külön iskolája. Az említett változások következtében a csökkenő gyermeklétszám miatt, 1977-ben az alsó tagozat is megszűnt 14 fővel. Több egyesület is működött. A tűzoltó egyesület volta a legösszetartóbb és ma is ők a legösszefogóbbak. A tűzoltókat mai is szívesen támogatják. A 80-as évek elején népdalkör alakult Takács Gyula vezetésével. Ekkortájt volt rönkhúzás, májusfaállítás stb. A közösségi élet akkor igazán jó, ha vannak kiscsoportok, vállalkozó emberek, akik összefogják őket. A fazekasok 5 éve hoztak létre egyesületet. Napjainkban a fazekasnapok a település legnagyobb rendezvénye. A másik nagy egyesület a polgárőröké, ez más terület, más fajta érdeklődést jelent. 18-20 fő járőrözik a településen, állandó kapcsolatot tartva fenn a rendőrséggel. A Szőlő- és Bortermelők Egyesülete tette meg a legszebb utat, Röszler Árpád vezetésével, de erről majd ő személyesen fog szólni. A falu virágosításáért, szebbé tételében is többen közreműködtek. A turizmus fontos lehet a település életében, rendkívül fontos, hogy a helyi értékeket bemutathassuk, megőrizhessük. (harangláb, fazekasház, Czúgh János emlékszoba, vadászati kiállítás szőlőhegy, pálinkafőzde stb.). A turizmusból a település egy része megélhet, nem mindenki, de egy része igen. Fogadjon vendéget, aki teheti, (a szálláshelyeken általában vannak, de ezt az önkormányzat adó formájában nem igazán érzékeli). A szeszfőzde is fontos régi berendezéseivel. Az önkormányzat területén a gyümölcsöt összeszedjük, és pálinkát főzzünk belőle, így a gyümölcs nem megy veszendőbe. „Befejezésül 1963 óta élek itt”, legfontosabb, hogy mindig legyen tennivaló, hogy az ember hasznossá tudja tenni magát. Ha van összefogás, akkor lehet hasznosnak lenni. Megköszönni a figyelmet.

Markó Sándor: Megkérdezi van-e a jelenlévőknek kérdése az elhangzottakkal kapcsolatban.

Dr. Keserű Anett: A hegyen látható egy torony, ez milyen célt szolgál, látogatható-e?

Laczó László: Ez egy geodéziai torony, támpont, hivatalosan nem látogatható.

Markó Sándor: A jövőben elképzelésekről kérdezi Laczó László polgármester urat.

Laczó László: Véleménye szerint a falvak népességfogyását lassítani lehet, de megállítani nem. Aki elmegy tanulni, az már általában nem jön vissza. Ha van infrastruktúra, akkor jöhetnek befektetők, különben nem. Ami 1996-ban felújításra került, azt újból lehet tatarozni (fazekasház). Ehhez pénz kell, pályázati lehetőségek. A MATT Kerámia biztosítékot jelent, hiszen egyre többen térnek át a fatüzelésű kandallókra, cserépkályhákra. A másik potenciáliserő a fazekasok, de ők is öregszenek kevés a fiatal, aki tovább viszi a hagyományt. A település öregszik, ezzel kapcsolatos szociális gondoskodás előtérbe kell, hogy kerüljön. Egyre több a szociális probléma, volt olyan eset, hogy egy ember rokkantosítása 3 évig tartott. Minden befektetett energia nem hasznosul, talán 50 %-ban. Az itt élők miből éljenek meg, tette fel a kérdést egy helyi a képviselő jelöltnek. A válasz erre az volt, hogy a földből. De azt az osztrák műveli! Ki adta oda neki, dobta vissza a labdát a képviselő jelölt.

Markó Sándor: Velemér polgármestere, Balogh Ernő nem érkezett meg, így Velemér bemutatkozása elmarad. Felkéri Ozsváthné Porkoláb Adél körjegyző asszonyt, fűzzön néhány szót az elhangzottakhoz.

Ozsváthné Porkoláb Adél: Polgármester úrhoz hasonlóan, ő is a Gerencsérek földjén című kiadványt vette alapul a népességgel kapcsolatos információkhoz. A népesség létszámának alakulásával kapcsoltban csupán néhány adatot mond el. Az 1700-as években Gödörháza nagyobb település volt, mint Magyarszombatfa, Velemér pedig még ennél is nagyobb. 1900-ig szép egyenletesen nőtt a lakosság. A lakosság fogyása 1900-tól indult meg. 1900-ban 750 fő volt a lélekszám, míg 1978-ban 478 fő volt. (közben volt két világháború, kitelepítések stb.) Sajnos, azóta is tart a fogyás, jelenleg 273 fő Magyarszombatfa lakosság száma, Veleméré pedig 75 fő. A tanulói létszámból is kiemel néhány adatot. 1904/05-ös tanévben 61 tanuló, 1918/19 44 tanuló, 1966/67-es tanében 69 tanuló. 92 %-uk református felekezethez tartozott. 1946-ban a Gödörházi iskolába 20 alsós, 48 felső tagozatos járt. És természetesen Velemérnek külön iskolája volt. 1990 után rengeteg üres ház lett, a gyermekek elmentek az öregek vagy kihaltak, vagy idős korúkban őket is magukhoz költöztették. Az üres házakat először külföldiek vásárolták, ma már megjelentek a belföldi vásárlók is. Pihenőhelyet, hétvégi házat keresve. Ezeket az épületeket felújították, felújítják, így alig van romos épület a faluban. „Ennyit szerettem volna elmondani és átadom a szót Röszler Árpádnak.”

Röszler Árpád: Akik ismerik a település történetét, tudják, hogy a település mellett lévő hegyet szőlő borította, majd egyre kisebb területet műveltek, amit megtermeltek azt el is fogyasztották. A 80-as években kezdődött a nemes szőlő fajták telepítése.

A Röszler család volt az első, akik nemes szőlőt telepített. Csesztregre járt 10-11 fő előadásokat hallgatni a szőlőtermesztéssel kapcsolatban. Akkoriban zajlottak ezek a telepítések. A fiatalság nem igen aktivizálja magát. Jó bort lehet itt termelni, készíteni, ezért ösztönözni kell mindenkit, hogy merjenek elindulni borversenyeken. Röszler úr több versenyen is megmérette magát és sok szép eredményt ért el. 2005-ben alapították meg Magyarszombatfán a Szőlő- és Bortermelők Egyesületét. Céljuk a helyi hagyományok ápolása, borkultúra terjesztése, bortermelés fejlesztése stb. céljából. Mindig tudnak egymástól tanulni. Jó kapcsolatot ápolnak a szlovéniai Filovci gazdákkal. Évente többször találkoznak, hol Magyarszombatfán, hol Filovciban, ahol aztán eszmét cserélnek, megosztják tapasztalataikat egymással. Egy borútat szeretnének létre hozni a közeljövőben a szlovén gazdákkal közösen (Goricko borút). Május 7-én tartanak borminősítést, melyen kb. 50-70 borminta lesz, idén először szeretnének pálinkaminősítést is tartani, erre 51 félét neveztek be.

Markó Sándor: Megköszöni Röszler Árpádnak a bemutatkozást. „Itt aztán zajlik az élet.” Megkéri Bozzai Lajos urat tartsa meg előadását az ÁNTSZ-szel kapcsoltban.

Bozzai Lajos:

Előadás:

Rendezvényszervezés 4.-ÁNTSZ

Előadása végén egy Balogh József idézettel köszönte meg a jelenlévők figyelmét.

Kemencei Ilona: Az önkormányzatot büntetheti az ÁNTSZ, ha egy rendezvényen ételt-italt árul?

Bozzai Lajos: Ha egy vendéglátóegységet kér fel, hogy települjön ki, akkor nem, akkor a vendéglátóegység a felelős, de ha saját emberei főznek, árulnak ételt-italt akkor igen.

Dr. Keserű Anett: Az utolsó közkincs-kerekasztal ülésen szó volt róla, hogy Erdélyiné Horváth Teréziát, Terikét megkérik, hogy tartson egy tájékoztatót, a Szalafőre tervezett Meseparkkal kapcsolatban. Ma reggel 10-ig úgy volt, hogy jön és tart egy tájékoztatót, de ma10 órakor telefonált, hogy éppen e pályázat miatt sürgősen el kell mennie ügyet intézni, és nem tud eljönni.

Aktuális:

• Végh József nagydoktori disszertációja az őrségi nyelvjárásokról kiadására pályázati támogatást nyújtott be a szombathelyi egyetemi nyomdával együttműködve Fűzfa Balázs.

• A kulturális forgatag rendezvény sorozat véget ért, egy zárórendezvény lesz a szereplők részére Magyarszombatfán a Ginti Panzióban.

• Utolsó ülésen Kondorfán azzal zárták, hogy mai ülésre mindenki összegyűjti milyen pályázati lehetőségekre lenne szükségük elképzelésükhöz, és ezt a mai ülésen összeírják.

Laczó László: A Czúgh János emlékszobát ajánlja mindenkinek megtekintésre az ülés után. (A hosszúra nyúlt ülés miatt, egy más időpontban szeretnék megnézni a jelenlévők az emlékszobát.)

Dr. Keserű Anett: Megjelent a Közkincs pályázat a közkincs-kerekasztal folytatása céljából. Az idei évben 11 alkalommal volt. Kérdi a jelen lévőket, hogy legyen-e folytatása a közkincsnek, hány alkalom legyen, milyen helyszíneken hasonló vagy teljesen más formában?

Kemencei Ilona: Véleménye szerint újszerűt kell kitalálni, nem ismételni önmagunkat. Van egy kialakult kör, aki ezeket az üléseket látogatta, látogatja.

Dr. Keserű Anett: Akkor nem kell 11 alkalom, kevesebb is elég lenne.

Pappné Balogh Ágnes: Információcserére szükség van, szeretnek itt lenni, aki eljön, azt érdekli ez a program.

Török Károlyné M. Marianna: Egyetért az előző hozzászólóval, akit érdekel ez a program, az eljön, hiszen kialakult egy közösség, szinte mindig ugyanazon személyek jöttek el kerekasztal ülésekre. Hallottak itt az ÁNTSZ-szel, Tűzoltósággal Artisjus-szal kapcsolatos tudnivalókról, ilyen vagy hasonló előadásokra szükség van. Falunapokat, ill. különféle rendezvényeket szerveznek a jelenlévők saját településükön. Szerinte kevesebb ülés ne legyen. Igyekeztek minden településen vendégül látni a kerekasztal résztvevőit, ebből a pénzből akár színvonalas előadókat is lehetne hívni.

Dr. Keserű Anett: A havonta egy alkalommal legyen, december hónapot kivéve, mivel a települések zömében ilyenkor sok program van, nehéz lenne időpontot egyeztetni. Kérdés továbbra is, hogy változó helyszínekkel menjen tovább, vagy egy helyszínen legyen mindig?

Török Károlyné M. Marianna: Szerinte egyetértenek abban, hogy változó helyszínen legyenek az ülések.

Dr. Keserű Anett: Az időpont is kérdéses, jó a 14 órai kezdet vagy legyen később, pl. 18:00 órakor?

Kemencei Ilona: Véleménye szerint a későbbi időpont a programok miatt nem jó ötlet.

Dr. Keserű Anett: Ezt a kör többször végig futották, és mindig 14 órában egyeztek meg, így javasolja, hogy a jövőben is 14 órai kezdettel legyenek közkincs-kerekasztal ülések.

Kemencei Ilona: Szerint kevesebb járművel is megoldható lenne az üléseke járás, mert nem kell 10 embernek 10 autóval közlekedni. Megbeszélhetnék, hogy Őriszentpéteren 13:45-kor találkoznának, és együtt utaznának 1-2 járművel. Egy kicsit a környezetvédelemre is gondolva. Falubuszokkal is lehetne közlekedni.

Laczó László: Itt van több olyan személy is, akik a település érdekében tevékenykednek, a település egy-egy alkalommal felajánlhatná, hogy emberét elviszi. Nagy közös ügyek fontosak. Reméli, hogy sok ilyen közösség jön létre az Őrségben.

Török Károlyné M. Marianna: Kérdi, hogy az üléseket nem lehetne-e összekötni egy kirándulással, egy rendezvény látogatásával?

Dr. Kanyóné Csapó Anikó: Javasolja az oszkói programok megtekintését.

Török Károlyné M. Marianna: Egy színvonalasabb kiemelt fesztivált javasol, ahol minden a helyén van.

Dr. Keserű Anett: Kérdés hogy egy ilyen kirándulás fedezete a pályázatba beépíthető-e. Megkérdezi a pályázati információnál, ahogy egy másik lehetőség után is érdeklődik majd, az egységes viselet kapcsán. A hagyományok ápolása sokszor nagy gondot okoz. Nincs egységes népviselet sokszor szedett-vedett.

Török Károlyné M. Marianna: Az Őrségben népviseletet nem lehetett fellelni. Népi iparművészeket kérdezetem egy régi bajánsenyei fotóval kapcsolatban. (Talán pártában lévő menyasszonyt ábrázol?) A felsőlakosi Népdalkörnek van hasonló viselete. Régi fekete szoknya, fehér blúz, vállkendő. Ez a viselet népi iparművészek által dedikált lenne.

Dr. Keserű Anett: Farsangi lakodalom címmel készült egy felvétel 1953. 03. 12-én egy kisrákosi lakodalomról. A Filmmúzeum archívumában volt onnét átvitték állítólag az m1-hez. Erről jó lenne valami hírt kapni.

Törökné M. Marianna Ígéri, hogy utána néz.

Dr. Keserű Anett: Legközelebb május 6-án lenne ülésünk, de mivel ez túl korai május 13-át javasolja. Később nem lehet, mivel a pályázat határideje lejár.

/A jelenlévők megegyeznek az Őriszentpéter május 13-ai ülésben../

Még egy ötlete van a közkincs-kerekasztallal kapcsolatban. Jó lenne, ha ennek rangja lenne, és egy-egy programot „Az Őrségi Közkincs-kerekasztal ajánlásával” lehetne fémjelezni.

Kemencei Ilona: Az Őrségi programajánló jól sikerült, egy kiadvány akkor jó, ha használni lehet, információkat tartalmaz és nem a polcon díszeleg. Én láttam egy kiadványt csoportokról, alkotókról, ami rendelkezik kincsekkel nap mint nap használható.

Dr. Keserű Anett: Kerka-mente kulturális kalauza című kiadványt mutatja, s elmondja, hogy már készülőben van a hasonló őrségi kiadvány amatŐrök címmel, mely a Kulturális Forgatagon résztvevő szereplőket, a kistérség amatőr művészeit, csoportjait tartalmazza majd, V. 8-ra megjelenik. Az alkotókról majd később készül, mert ehhez az anyag még nem teljes.

Markó Sándor: Megköszöni a jelenlévők részvételét, Laczó László polgármester úrnak a szíves vendéglátást, hogy helyet adott ezen közkincs-kerekasztal ülésnek. Következő találkozó május 13. Őriszentpéteren a Művelődési Házban, az időpontot a.

8. Ülés képei

impresszum | jogi nyilatkozat